© 2017

Ease: Klaus Filip / Noid
No No No, No
MIKROTON CD 52 | 2016

Edition of 300

BUY

PHYSICAL | CD

Mikroton Shop €15 Metamkine

DIGITAL

Mikroton Shop €7 Bandcamp iTunes

1. Never
2. Ever

Klaus Filip ppooll
Noid ppooll

Among the many collaborations between Klaus Filip and Noid Ease is the only band, performing continuously over the last 10 years. For this anniversary they release a CD with two tracks from live recordings:

1: Never: live @ Teni Zvuka Festival, ESG21, St. Petersburg, 08.06.2014
2: Ever: live @ KLINGT.ORG Festival, Brut, Vienna, 10.1.2015

Their music generates a hypnotic atmosphere out of musical atoms: sine waves, noise and clicks. Very pure, very fragile, beautifully restrained, creating abstract spaces and voids of many dimensions.

Both perform on ppooll, a freeware-project driven by Klaus Filip with contributions from various users, including Noid. The instruments they use for Ease are very much tailored to their needs, but freely available to anyone.

Klaus Filip's sine wave synth and 2D interface is a result of a more that 20 years of research and development in pure, generated sounds. Noid's approach starts from field recording: noises from various mechanical devices like fans, AC's and so on as well as nature recordings from wind, geysirs, water, and more, revealing only microscopic traces of their origin.

Although the starting points are very different the two musicians meet in a shared understanding of aesthetics, an antithesis to analogue. Two musicians face to face on a table - two laptops - no nonsense - quasi acousmatic, the beauty of genuine truth.

Reviews

Improv.hu, Dusted Hoffman:
Moszkván keresztül érkeztek hozzánk Bécs jellegzetes hangjai egy jubileumi megjelenés formájában. A jellegzetes és a jubileumi szó máris széljegyzetet igényel: ha az osztrák főváros jellegzetes kísérleti zenészeiről vagy meghatározó hangjairól beszélünk, akkor Klaus Filip és Arnold Haberl, azaz Noid neve az elsők között juthat az eszünkbe. A bécsi Klingt művészkollektíva, a nickelsdorfi Konfrontationen fesztivált kísérő soundart események, valamint a kleylehofi Reheat fesztivál két fáradhatatlan ötletembere az elmúlt bő egy évtizedben megszámlálhatatlan kollaboratív munkában vett részt, de duójuk az egyetlen olyan formáció, ami pontosan tíz éve aktívan, megszakítások nélkül működik.

Tíz év ide vagy oda, bármennyire is hihetetlen, de Filip és Haberl egészen mostanáig várt bemutatkozó albumuk kiadásával. Az elmúlt évtizednyi közös munkát most ezzel a koronggal ünnepli a két zenész duója, ami az évek során nevet is kapott: Ease. A No No No, No érdekessége, hogy mindkét hangművész a Klaus Filip által fejlesztett, szerzői jog által védett, de ingyenesen elérhető szoftvert használja, ami korábban Lloopp néven vált ismertté, és amit többek között olyan meghatározó laptopzenészek használnak, mint Christof Kurzmann vagy éppen Christian Fennesz. A hangszerként funkcionáló szoftver időközben több módosításon ment keresztül, mostanra valamelyest a neve is megváltozott: manapság már Ppooll-két van a legtöbb helyen feltüntetve, mint ahogyan e lemez elülső borítóján is. Arnold Haberl eredeti hangszere a cselló, eddig megjelent munkáinak döntő többségén csellón játszik, de dolgozott már előre rögzített környezeti felvételekkel, illetve konceptualista hangművészként magával a tér és a környezet atmoszférájával is. A No No No, No az első olyan anyag, amin Haberl a Ppooll szoftvert használja, méghozzá a program megálmodójának társaságában.

A szoftver segítségével a két zenész kristálytiszta elektronikus hangokat és finoman módosított környezeti felvételeket sző egybe, aminek az eredménye egy körmönfontan szövevényes, mégis határtalanul letisztult, és izgalmasan titokzatos hangkulissza. Filip és Haberl zenéje olyan egyszerű elemekből generál hipnotikus légkört, mint az alig hallható szinuszhullámok, a staikus fehér zaj – amit nevezhetünk akár véletlen zajnak is -, illetve az apró digitális zörejek, csippanások, pattanások, kattanások, sercegések. Az Ease tagjai előszeretettel játszanak a hangerővel és a csenddel – így a legalapvetőbb ötletek felhasználásával állítanak elő egy éterien tiszta és törékeny, mesterien mértékletes és visszafogott többdimenziós teret, vagy éppen abszolút ürességet. Hagyományos értelemben vett zenei mozzanatok itt nemigen történnek, az album mégsem esemény-, és pláne nem izgalommentes. A hosszasan kitartott magas digitális sípolások vagy éppen mély búgások mellett mikroszkópikusan felnagyított környezeti felvételek jelennek meg, amiknek az eredete mindig beazonosíthatatlan marad, képzavarral élve, minden esetben csak a nagyközelit halljuk, a nagytotált soha.

A páros bemutatkozó munkája két jól sikerült élő fellépés anyagából lett összeállítva. A korong első felén helyet foglaló bő félórás Never című darabot Ilia Belorukov rögzítette a 2014-es szentpétervári Teni Zvuka fesztiválon, ami rendézvénynek már az alcíme is beszédes: néma zenék nemzetközi fesztiválja. A második tételt, a közel 25 perces Ever című részt pedig Vladi Tchapanov és Dieter Kovačič, azaz dieb13 vette fel a 2015-ös bécsi Klingt.org fesztiválon, vagyis Filip és Haberl hazai pályán, helyi hallgatóság előtt játszott. A két felvétel egységesen makulátlan hangminőségű, a koncert közönsége és a tér nem érzékelhető, amit a zenészek abszolút csendnek szántak, az otthon, a lemezen is az.

Az Ease zenéje bármennyire is csendes és már-már szándékosan nihilista, többet mond ezer szónál: hallhatóan a két zenész mérhetetlenül sokat tud a digitális hangok, és úgy általában a hangok fizikai természetéről, pszichoakusztikáról és az emberi térhallásról, valamint a mai digitális zenekészítés lehetőségeiről. Klaus Filip több mint húsz éve dolgozik szinuszhullám-szintetizátorokkal és interfészekkel, megszállottan kutatja a tiszta és a generált digitális hangokat. Vele szemben Arnold Haberlt sokkal inkább a hétköznapi mechanikus eszközök által létrehozott hangok érdeklik, legyenek azok egyszerű ventillátorok vagy éppen légkondicionáló berendezések zajai. Kettejük kiindulási pontja bár nagyon is eltérő, esztétikai érdeklődésük hamar közös nevezőre lelt. Ezt a lecsupaszított, csak a legelengedhetetlenebb információt közlő, minimalista esztétikát tükrözi a kiadvány fizikai formátumának vizuális megjelenése, ami éppen úgy jellemzi a zenészeket, mint az albumot megjelentető orosz lemezkiadót dizájnbeli koncepcióját.

Az album címében érzek némi irónikus tiltakozást a duólemez megjelentetése ellen, de a Kurt Liedward által vezetett orosz Mikroton kiadó unszolására Klaus Filip és Noid kötélnek állt, és itt van a No No No, No, aminek abszolút létjogosultsága van a legkurrensebb kísérleti elektronikus zenék dokumentumainak a sorában.

Vital Weekly, Frans de Waard:
Ease sounded also new and perhaps they are for me. It is a duo of Klaus Filip and Noid, who both get credit for playing 'ppooll', which is something Filip created in max/msp (check out the Cycling 74 website for this), and one could say this is Ease is a laptop duo. Two pieces here, one recorded in 2014 in St. Petersburg and one in 2015 in Vienna, together almost an hour worth of music. This is perhaps exactly the kind of thing that you would expect from two laptops, armed with software to process and alter sounds on the spot. Ranging from the very quiet, nearly inaudible sound, via mid to high piercing sounds and a menacing low bass from time to time. A typical concert by Ease seems to be moving all of these different points of reference, filtering sine waves, crackles, field recordings and such like, in slowly fading parts that works very well in a sort of ambient way (but not really ambient of course). It's fine music, nothing great or spectacular and maybe to stand out these days, that might not be enough.